Fogynak az évek, gyűlnek a ráncok,
Kopnak a képek, álmokat látok.
Álmodom azt, hogy szemedbe nézek,
Mindent,
mi szép volt, most felidézek.
Újra megélnénk az ifjúságot,
Meglátogatnánk sok jó barátot.
Nem lehet sajnos, ilyen a végzet,
Több
évtizedig elzárt az élet.
Elzárt előlem, nem tudtam, hol vagy,
Pedig
úgy vágytam szép mosolyodat.
Nélküled
múlt el az ifjúságom,
Most egy utolsó, szebb útra vágyom.
Hogy tíz év múlva, ha visszanézek,
Legyen
majd sok szép, mit felidézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése